A Mi Házunk

Lassan kifolyik a tél az ablakon
A redőnyön átszivárog
Szobahőmérsékleten
Párolognak a picinyke álmok
Szusszan egyet a lepedő
Belőle csöpög a száraz víz-szerelem
Mint egy pöttyös fazékfedő
Borul az éjjel a szememre
Alatta gyilkos késsel támad
Az alvadó vér bennem
Valami kegyetlen lukat vájat
A porcelánra tört szívemben
Amit a polcon őriz a ház.
A füstje elszáll a melegnek
Mint a süteményről a máz
Olvad le rólam a lehelet
Ez a mi házunk benne az én
Benne a te és benne a gondolat
Repül tova messze a füstjel
Amit felkapott a fuvallat
Viszi a házunk hírét tova
Jönnek rombolják, döntik rabolják
Van aki beköltözne, van ki nem
A kulcslyukat betömjük
Egy mondathibás tőszóval
Az ablakokat behúzzuk
És kitámasztjuk magunkkal
A kémény füstje mérgező
Ide be nem juthat már senki
Csak te meg én és a szív
Amit a legfelső polcra kell tenni.