C2.

Kint háború van. Bent meg szorít valami...rámcsimpaszkodott, nem hagy békén. Rezgett a dolog, és azután rámtelepedett. Szemem előtt füstkarikákból áll össze a naptár. Ugrál a szivem, sikítozik, kiabál, jajveszékel...De nem hallja senki. Én meg csak fogom be a pofáját, nem sok sikerrel. Még mindig üvölt a C. Üvölt az elmúlt évekből is, és az elmúlt percekből. Kiszaladnék az ablakon, és elaludnék egy villám ölén.