Magány, mikor hallod, hogyan parázslik a cigaretta.
Ezredfordulók múlnak el másodpercek nélkül, és néznek tükörbe a másod napos sminkjük maradványaira.
Nyakukba akasztják az estét pizsamának, és várják, hogy az ablak altatót horkoljon nekik.
Az elektromos utcák hörögnek. Apró robbanásokkal siklanak a mentőautók, és te azon gondolkodsz, hogy ezrek halnak meg, miközben a tökfőzelék utolsó cafatkáit kapirgálod, a rozsdamaradványokról. Mosogatóba lököd, és egy "majd holnap"-al elköszönsz a csöpögő konyhától. Ezek az esték olyanok mint a hamu, egyszerűen nem tapadnak. Kisiklanak a kulcslyukon, és a küszöb apró repedésein. Csak az óra ropogtatja folyamatosan az időt, jelezve, hogy vannak még létező dolgok. Pont ő mondja...
És hirtelen nagy lesz akár 2 négyzetméter is, amin nem lélegzik senki.
***
Azt senki nem hallja, amikor egy virág nő. És azt sem mikor meghal egy fa. Nagyot koppan akkor, azután elhallgat. Arra a nőre gondolsz, akit tegnap láttál az utcán, vagy csak azon részeire amit láttál belőle, és, hogy milyen finom ez a joghurt amit nyammogsz, meg, hogy holnap reggel jó lenne lábat mosni. Libidó, és éhség. Éhezés valamire, ami hiányzik, és nincs. Azután olvasol valamit, vagy tévét nézel, hogy ne gondolj magadra, akitől undorodsz. Könnyebb így, másnapokban élni. Nincsenek buzdító szavak, csak okoskodás és képmutatás. A bútor mintái rajzolódnak a tüdőd belső falára még elszenderülsz. A hold azért szép, mert messze van. A hol, pedig azért mert nincs itt. A sehol meg itt van.
Ilyen egy este "itthon".
Ezredfordulók múlnak el másodpercek nélkül, és néznek tükörbe a másod napos sminkjük maradványaira.
Nyakukba akasztják az estét pizsamának, és várják, hogy az ablak altatót horkoljon nekik.
Az elektromos utcák hörögnek. Apró robbanásokkal siklanak a mentőautók, és te azon gondolkodsz, hogy ezrek halnak meg, miközben a tökfőzelék utolsó cafatkáit kapirgálod, a rozsdamaradványokról. Mosogatóba lököd, és egy "majd holnap"-al elköszönsz a csöpögő konyhától. Ezek az esték olyanok mint a hamu, egyszerűen nem tapadnak. Kisiklanak a kulcslyukon, és a küszöb apró repedésein. Csak az óra ropogtatja folyamatosan az időt, jelezve, hogy vannak még létező dolgok. Pont ő mondja...
És hirtelen nagy lesz akár 2 négyzetméter is, amin nem lélegzik senki.
***
Azt senki nem hallja, amikor egy virág nő. És azt sem mikor meghal egy fa. Nagyot koppan akkor, azután elhallgat. Arra a nőre gondolsz, akit tegnap láttál az utcán, vagy csak azon részeire amit láttál belőle, és, hogy milyen finom ez a joghurt amit nyammogsz, meg, hogy holnap reggel jó lenne lábat mosni. Libidó, és éhség. Éhezés valamire, ami hiányzik, és nincs. Azután olvasol valamit, vagy tévét nézel, hogy ne gondolj magadra, akitől undorodsz. Könnyebb így, másnapokban élni. Nincsenek buzdító szavak, csak okoskodás és képmutatás. A bútor mintái rajzolódnak a tüdőd belső falára még elszenderülsz. A hold azért szép, mert messze van. A hol, pedig azért mert nincs itt. A sehol meg itt van.
Ilyen egy este "itthon".
