Úgy érzem magam mint egy baba, akinek félhosszú, vörös haja van, és túl csúnya ahhoz, hogy kislány legyen, ezért gyermekek játékában mindig ő a hülye, vagy selejtes szereplő... Húsz év múlva megtalálják a padláson, és azon mosolyognak, hogy milyen jókat játszottak vele.
Összes oldalmegjelenítés
2012. március 26., hétfő
2012. március 17., szombat
Varjúbél
Egy kedves ismerős szájába íródott: Kiknek. (kicsit átalakítva...)
A levegő szilánkos.
Kicsit mar itt belül.
Mellemen egy varjú kopog,
Belém bújik, leül.
Most tollakkal tömött,
Nyálkás benső vagyok.
Kiülök napra,
Hátha megszáradok.
Csontozott torkomba
Port köpköd a szellő.
S én úgy vergődöm a tavaszban,
Mint egy parton rekedt sellő.
Evégett másztam ki
az égő napvilágra?
Miattad vergődöm itt,
Kiköpve, s megrágva?
Falatokba osztva
Faltál fel, te féreg.
Egyél szépen, Bodri.
Ez csak toll meg kéreg.
Keserű májam oda dobom!
Edd meg!
Nem éri hizlalni, ha ily’
Testben gebed meg.
A tüdőmet is kéred?
Tessék, itt van: ballon!
Fér bele a sárga légből
Liter szám, sőt! Gallon!
Ereimet téped –
Élő lánc a húson!
Húsba húst, és
Vérbe vért!
Csak a szívedből ne jusson.
Arra nem visz lélek.
A szívedből nem kérek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)