Varjúbél

Egy kedves ismerős szájába íródott: Kiknek. (kicsit átalakítva...)

A levegő szilánkos.

Kicsit mar itt belül.

Mellemen egy varjú kopog,

Belém bújik, leül.

Most tollakkal tömött,

Nyálkás benső vagyok.

Kiülök napra,

Hátha megszáradok.

Csontozott torkomba

Port köpköd a szellő.

S én úgy vergődöm a tavaszban,

Mint egy parton rekedt sellő.

Evégett másztam ki

az égő napvilágra?

Miattad vergődöm itt,

Kiköpve, s megrágva?

Falatokba osztva

Faltál fel, te féreg.

Egyél szépen, Bodri.

Ez csak toll meg kéreg.

Keserű májam oda dobom!

Edd meg!

Nem éri hizlalni, ha ily’

Testben gebed meg.

 A tüdőmet is kéred?

Tessék, itt van: ballon!

Fér bele a sárga légből

Liter szám, sőt! Gallon!

Ereimet téped –

Élő lánc a húson!

Húsba húst, és

Vérbe vért!

Csak a szívedből ne jusson.

Arra nem visz lélek.

A szívedből nem kérek.