Gyöngén mocorog az éjszaka
Bágyadva magából felkel
Sajog a feje, de nincs baja
Mellette az élet ott pihen
Ácsolt szemében minden éjjel
Minden reggellel újra kel
Félős szerelem paplanát
Egy – két folt díszíti fel
Ragyog a csönd
Csak a test zaja néha pendül
Együtt az ész lehangolt húrján
Felettünk a kacagó csillagos ég ül
Talán nekünk is szabad néha
Kicsit bolondnak lenni
A fáradt hétköznapjainkba
Ügyetlen boldogságot csenni
Rokkan az idő
Csak néha billen néhány percet
Reszket a fedő
A vized kiforr lassan belőled
S mikor a csillagod elérted
Én majd betakarózom veled
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése