Még csak sírdogál
az ecsetre festett ég.
Még forog a sárban
a megfáradt kerék.
Egyre csak rakodnak le a napok.
Velencei maszkok vigyorognak
S én félek, itt maradok.
Megindulnak az égi hadak
Táncoló háborút vívnak
Vonulnak végig az ablakok alatt.
Árva pillantásom utánnuk röpül
Mint egy szélvésztől kergetett
Megsárgult papírrepülő.
Karodba cibál a szél.
Melegedtől oltott,
Havas táj ringat.
mellkasoddal szemben
a kicsiny szív se fél.
Hidegtől sem reszket
mert megteremtettél.
Barna fényű lámpással mutatod az utat.
mélységes havakban,
Varázslatok alatt.
Ha a szikrázó fehérben
elveszteném szemem
tudom, hogy a lelked hője
mutat utat nekem.
Mikor megfogod a kezem,
S kivezetsz a sötét télből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése