Mesteri terminál

(Régebbi születésű)


Elütötte az órám az indulás másodpercét
Torz mutatói egyre csak köröznek
A fejem felett, mint a keselyűk
Indulásba börtönöznek
Kerekei vészesen kattognak
A magukat vonszoló napoknak.
Megnyomorított ez a valóság is
Aluljárók ázott levegőjére sarkall
Útnak indulhatnék egy bizonytalan sínen
Minden perc lökdös, nem marasztal.
Néha megrugdos egy-két tekintetem
Görbe tükröm képzeteiből
Fel-s alá lobban a vágya hollétemnek
Bemondó nyüszít egy sarokból
Hangja beleolvadt a nyüzsgésbe
Szétterjeszti szavait a lég.
„vakszerelvény érkezik
Az ön ismételt vakvágányára”
A neonlámpák tüzén nyugtalanság ég.
Rekedt károgó hang tépi szét
A gondolatmenetem
Még látom az utolsó kifogásaim
A padló tükörlécein vonaglani.
Hogy mi lesz, ha a felszállásom elvétem.
Nem mindegy, melyik peron
Csak akkor ha sehova se visz.
Mesteri terminál ez  a hollét
Csak azokba a dimenziókba sodorja magát
Amikben hisz.
Új világokba nem röpít el
Egy száguldó villanymasina sem
Bárhol is szállok fel,
Szűk lett nekem ez a világ.