Igehírdetés

Az üvegfényen ott mászik
egy vakuló szembogár....
Márai angyala kacsint át rajta
S betekeri pólyával a fejem.
Amnézia fellegekben
Elfeledte igéit széthordta
De "Nem érti ezt az a sok ember".
Halott kezére bízom a szemem.
Mert "a k k o r  s z ü l e t t e k  n a g y  d o l g o k..."
Mikor?
Deliriumos álmok születtek, azok!
Meg férgek...
Nem voltak itt sose nagyok
Véres ajkú, rút angyalok
Radioaktív fény városok
Áradó szemgödrök hisztériáznak.
Nem bátrak, csak viharvertek.
Beszélni mindegyik beszél.
Megáradt kertek
Könnyező felhők harmatától.
Elporladt fogaimat rágom.
Fenn a pusztaságban
Halotti énekét zengi
Az ősztől fakult, lila köd takaró.
Fent háború harsonázik.
Villámok nyekkenése a fényen
Mint ezernyi gépfegyver,
Hadi zeppelinek rút éneke
Ott csüng mind
a háborgó fellegek ajkán.
(Mint gyümölcs a fán?)
Szótlanul...
Senki nem vesz észre semmit.
De beszélni....azt tudnak.
Hiába nyomorognak mártír költők sorozatai
Tollukból hullanak a szavak
Szájukon csöpög a világ gennye
Keserű méz
Szét ebben a világban, senki nem néz.
Csak egy csapat tépett poéta ázik.
Bátrak... lettek és mertek
Szívükben a remény faggyá fázik...
Mert bátrak voltak, s most viharvertek.